Elenának minden testrésze a rémülettől volt megfeszülve. Ahogy a három férfi között kapkodta tekintetét, lassan már beleszédült. Bizonytalan volt önmagában, mert nem elég, hogy saját magát veti meg, de még arra sem lenne képes, hogy akár Stefan szemeibe nézzen. Járt folyamatosan az agya, hogy mit csináljon ebben a helyzetben, mit mondjon, hogy senkit ne bántson meg. De gondolatmenete közben felmerült benne a kérdés: Hogy jön ide Klaus a képbe?
- Miért veszekedtek? - kérdezte halk, óvatos hanggal.
- Jelenleg rajtad, Elena... - vágta rá dühösen Stefan.
-...Mind hármotok?! - lepődött meg.
- Bármilyen meglepő, tulajdonképpen igen.
- Nem igazán értem... Klaus ehhez, hogy kapcsolódik?
- Úgy, hogy a mi drágalátos hibrid barátunk azért jött ide, hogy megszerezzen téged. Tudta, hogy ha meglátsz egy másik lánnyal, akkor kiborulsz, és kimutatod a féltékenységed, így ezáltal elmondod majd Stefannak az igazat. Őt így állította félre egy kis időre. Engem pedig megigézett. Röviden ennyi az esti mese, vagy mondhatjuk reggeli mesének is lassan.
- Hogy mit csináltál?! - kelt ki magából nyomban a lány, majd dühösen Klaushoz fordult.
- Mentségemre szól, hogy ezt csak érted tettem. Kettőnkért.
- Mi az, hogy kettőnkért?! Nincs olyan, hogy "mi", vagy "ketten".
- Azt hittem, hogy ma este jól érezted magad. Olyan más voltál... Nem voltál gyűlölködő velem szemben.
- Persze, hogy nem, mert tudni akartam, hogy mire készülsz. Mondtad, hogy oka van annak, hogy itt vagy. Hát ezt akartam kideríteni. Ami hozzád kapcsolódik az csak is rossz lehet, Klaus. Nem változott semmi bennem, a kedvességem csak megtévesztésként szerepelt. Ugyanolyan utálat, megvetés, ellenszenv van irántad, ami eddig bennem volt. Tiszta szívből gyűlöllek azért, mert elvetted tőlem azt, akit nagyon szerettem. A szemem láttára ölted meg. - ment közelebb a hibridhez, és az arcába kezdte üvölteni. - Azt hitted, hogy ennyi idő alatt megváltoznak az érzéseim irántad? Azt hitted elfelejtem azokat a perceket, amikor kiszívtad belőlem az utolsó cseppnyi vért is? Komolyan azt gondoltad, hogy egy vacsorával, és pár álszent mosollyal leveszel a lábamról, és minden el van intézve? Ki kell, hogy ábrándítsalak, de ez nagyon nem így van. És jobb, ha tudod... - emelte fel figyelmeztetőül mutató ujját. - Sem ma, sem holnap, sem semmikor nem fogom ezeket neked megbocsájtani! Soha nem fogsz megváltozni a szememben, Klaus.
Stefan és Damon ámulattal hallgatták végig a lányt. Teljesen meglepődtek, mert nagyon régen nem látták ilyen ingerültnek, és ennyire kivetkőzve magából. A gyűlölet, amit a hibrid iránt érzett, erősebb volt, mint azt hitték. Minden egyes szónak, a benne lévő betűknek, olyan mértékű súlya volt, hogy ahogy kimondta őket, úgy dobta neki Klausnak, hogy rendesen fájdalmat okozva ütötte meg őt. Klausnak kifürkészhetetlen volt a tekintete. Próbálta leplezni még a legapróbb érzelmet is. Sikerült neki, mert akárhogy próbálták a Salvatore testvérek megfejteni, nem tudták. Olyan komolyan, feszesen állt a lány előtt, hogy még a kemény szavak ellenére is érzelemmentes maradt. De ezeknek a kemény szavaknak már nagyon régi szaga volt, mert már azóta léteznek, amióta Klaus megkeserítette életének akkori szakaszát, és Elenából már nagyon kikívánkoztak. - Szállj le rólam, és hagyj minket békén! Szerintem már elég szenvedést hoztál ránk, ne akarj többet! - fejezte be lágy hangon, de amit éreztetni akart, az érezhető volt mindenki számára.
- Belül éreztem, hogy viselkedésed egy újabb állarc, csak most nem Stefannal, hanem velem szemben. Csak tudod, rég reménykedtem már valami olyan után, amire tényleg vágytam. És azt gondoltam, miért ne? Miért ne reménykedjek annak ellenére, hogy legbelül tudom, hogy semmi értelme? Tudod, mit válaszoltam magamnak? - nézett mélyen a lány szemeibe. - Hogy ezért a lányért megéri.
- Jajjj, istenem... Valaki hozzon egy hányózacskót! - csukta be Damon szemét, majd az undortól eltorzult arcát emelte a plafon felé. - Nem hallottad, hogy mit mondott neked? - tett egy-két közelebbi lépést Klaus felé, majd fenyegető, szúrós tekintetét mélyesztette bele a másikéba. - Ha nem értetted volna, akkor elmondom tisztán, artikuláltan és érthetőbben. - lépett még eggyel közelebb. - Húzz...el...innen! - darabolta szét a mondatot.
- Nem te mondod meg, hogy mikor, mit és mit tegyek, rendben? - válaszolt ugyanolyan szúrós tekintettel a hibrid, és vágott egy gúnyos mosolyt.
- Most pedig így lesz. Csak neked teszünk ezzel szívességet. Nem hiszem, hogy szívesen maradnál egy olyan helyen, ahol mindenki gyűlöl téged, nincs igazam? - tette keresztbe kezét mellkasa előtt Stefan, és higgadtan lépett a bátyja mellé.
- Lehet, hogy igazatok van.. De mielőtt elmennék... - hirtelen elővett zsebéből egy kést, és Damon oldalába szúrta, majd oda hajolt Elena füléhez.
- Nem megyek el nélküled. - suttogta, és ezután kiviharzott a Salvatore házból.
- Damon!? Jól vagy?! - térdelt le a földön fekvő, összegörnyedt férfihoz.
- Persszz..e, jól vagyok. - majd kirántotta magából a kést. - Egy kés még szerencsére nem okozza a halálomat.
- Biztos jól vagy? - érdeklődött Stefan.
- Mi van, azért annyira még nem utálsz, hogy ne érdekeljek?
- Annyira még nem.. - vágott egy halvány mosolyt, és ezzel kezét segítségül a bátyja felé nyújtva segítette fel a földről.
- Kösz, tesó.
- Mit mondott neked? - fordult Elenához Stefan.
- Azt, hogy nem megy el nélkülem...
- Akkor jó sokáig fog itt maradni... - tette hozzá megjegyzését Damon. - Úgyhogy ki kell nyírjuk! Ősi ügy ez már, szó szerint. Már mióta a tőrrel együtt akartuk látni. Itt az ideje, hogy benne is díszelegjen!
- Ami igaz, az igaz, de ameddig nem jön vissza, nem keressük. Nem futunk a baj után, úgy is jön az magától.
- Egyetértek. Nekem elegem van az örökké tartó viszályokból. Azt hittem már végleg vége....
- Egyszer vége lesz, megígérem! - fogta meg egyik kezét Stefan, majd rátette az övét.
- Tényleg muszáj előttem flörtölnöd a barátnőmmel?! - tárta szét karjait hitetlenül.
- Nincs baj, Damon. Nyugi már. - rántotta ki kezét a másikéból.
- Elmegyek lefeküdni... Reggelire csak 2 személyre terítsetek, mert nem akarlak titeket zavarni...
- Most komolyan ezt csinálod?! - kiáltott a lépcsőhöz induló férfi után.
- Én elmegyek a házatokhoz, Elena.. Megnézem mi a helyzet ott, mert az is lehetséges, hogy oda megy. Nehogy Jeremy-nek baja legyen.
- Ez jó ötlet, köszönöm, mert Bonnie is ott van.
- Igen, Stefan. Ez remek ötlet. Én hősöm! Ugorj már a nyakába! - figurázta ki cinikusan.
- Azt hiszem itt most én zavarok, nem pedig te a reggelinél.. Megyek. - majd Stefan minél gyorsabb léptekkel elhagyta a házat.
- Esküszöm hihetetlen vagy. Muszáj ezt csinálnod?! - ment a férfi felé.
- Fáradt vagyok. Lefekszem.. - indult felfelé.
- Könnyű ezt mondani, igaz? - ment Damon után. - Nem lenne egyszerűbb megbeszélni?
- Nem. - csukta be az szoba ajtaját.
- Most már ott tartunk, hogy rám csukod az ajtót?! - nyitott be mit sem érdekelve.
- Hát nagyon úgy látszik...
- Elmondanád, hogy konkrétan mi bajod van? - csapta be maga mögött az ajtót, és megállt előtte.
- Csak úgy annyi, hogy az öcsém előttem flörtölt veled, és te semmit nem reagáltál. Azt se láttam, hogy téged ez egy kicsit is zavart, és azt sem, hogy nem zavart. Az idegesít, hogy semmit nem láttam rajtad. Ezzel engem nézett semmibe! Ezzel engem alázott meg! Veled együtt.
- Mi?! Ez hülyeség. Megbolondultál?
- Igen, Elena. Te. Te bolondítottál meg. - ment a lányhoz olyan közel, amilyen közel csak tudott. Kettőjük közt pár milliméter lehetett. Ahogy a lány elmerült az azúrkék szempárban, egyre hevesebben kezdett el verni a szíve. Már nem érzett dühöt, vagy felháborodottságot. A színtiszta nyugalmat, és a melegséget érezte minden egyes testrészében.
- Azt hiszed, hogy egy kicsit még úgy is érdekel Stefan? - kérdezte puha hangon a lány.
- Nem tudom, hogy mit higgyek... - válaszolta bizonytalanul.
- Elmondtam neki, hogy szeretlek, és hogy veled akarok lenni. Elmondtam neki mindent ami eddig nyomta mindkettőnk szívét, és te ennek ellenére is kételkedsz az érzéseimben? - búgta a férfi ajkai közé, miközben mélyen a kék szempárba kötötte le pillantását.
- Most már semmi kétely nincs bennem. - majd tarkójánál fogva még közelebb húzta magához, és vágytól izzó ajkait szenvedélyesen a lány duzzadt ajkaira tapasztotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése