X. fejezet Ízletes vacsora

Klaus távozása után a lány vissza vette az eredeti pozícióját, így továbbra is a plafont bámulta. Várta, hogy esetleg Stefan visszajön, és kidobja a szobájából.... Meg is értette volna. Vagy, hogy Damon nyisson be, és közölje, hogy megjött az ép esze. De senki nem jött. Elena egymagában, zavart lelkivilággal és gondolatokkal feküdt az ágyon, és remélte, hogy ezen a szörnyű napon történik végre valami olyan is, aminek örül. Ami felvidítja. Vagy, ami csak egy percre is mosolyt csal az arcára. De ezt is hiába várta. A hosszas, eredménytelen várokozástól szép lassan csukódtak le szemei, majd elaludt. Lehet, hogy még örült is neki, mert perpillanat nem kívánkozik a valóságba...

- Elena! Kész a vacsora! - kezdte kizökkenteni álmából egy halk, férfi hang.

- Csak még 5 perc... - dünnyögte kómásan, majd hirtelen felpattantak a szemei a férfi hang hallatára. - Damon?!
- Nem, nem Damon.
- Hol van Damon?!

- Nem kell aggódni. Egy kis időre elment. - ült le az ágy szélére Klaus.

- Minek? És hova? - túrt bele hajába még mindig kómásan, szinte alig jutottak el a dolgok az agyáig.

- Nem tudom. Gondolom a barátnőjéhez ment. De mondom, nem vagy egyedül. Én nem mentem sehova...

- És Stefan? - kezdett jobban felébredni, majd felült az ágyon.

- Stefan még nem jött haza...

- Azóta?! Ez nem lehet... Meg kell keresni.... Biztos csinált magával valamit.... Te jól ismered, hova mehetett?! - esett pánikba a lány.

- Igen, ismerem. Épp ezért tudom, hogy nem fog hülyeséget csinálni. - vágott a hibrid egy olyan "nyugodj meg" mosolyt.

- Én ebben nem vagyok biztos... - felállt, és elindult az ajtó felé.

- Elena, higgy nekem! Nincsen semmi baja. - termett azonnal a lány előtt.

- Miért vagy ebben olyan biztos? - kérdezte hitetlenül.

- Mert, mint mondtam, ismerem őt. Nagyon is. Most pedig, ha már elkészítettem a vacsorát csak neked, akkor eszünk is belőle? - vigyorodott el.

- Hááát....ehetünk.... Végül is éhes vagyok.

- Fantasztikus. Akkor menjünk is!

Elena nem értette, hogy az állítólagos "Stefan legnagyobb spanja" hogy lehet ilyen nyugodt. Miért olyan biztos benne, hogy nem csinál magában kárt? Tényleg ennyire jobban ismerné, mint Elena? Tényleg akkorát tévedett a lány a fiú megismerésében? Valóban egy olyan fiúval volt, akit igazából nem is nagyon ismert?

- Hmm....ez  finom. Olyan finom, mint amilyennek beállítottad. Már azt hittem, hogy blöfföltél. Nem gondoltam volna, hogy tudsz főzni....

-  Tudok meglepetéseket okozni... - mosolyodott el halványan. - És még sok mindent nem tudsz rólam.

- Igazán? És mik lennének azok? - kérdezte a lány némi kíváncsisággal a szemében.

- Egyenlőre még nem fedem fel őket. - vágott egy titokzatos mosolyt.

- Hát az én részemről rendben van. Ömm... csak egy pillanat. Fel kéne hívnom az öcsémet. Már egy pár napja nem beszéltem vele.. Egy perc, és jövök. - állt fel az asztaltól, majd kiment a mosdóba telefonálni.

- Jeremy?! Otthon vagy?

- Szia, Elena! Igen, itt van Bonnie is. És..filmezünk.

- Nem vagyok kíváncsi a részletekre.... Stefan ott van? Vagy Damon?

- Nem. Miért lennének itt? Nem ott kéne lenniük ahol te vagy?

- Hát gyakorlatilag igen, de nincs itt semelyikük. Klaussal vagyok...

- Kivel?! Klaussal?!

- Ez hosszú történet, majd ha hazamegyek, akkor elmesélem. Vigyázz magadra, Jeremy! Puszilom Bonnie-t. És további jó..... filmezést. Szia! - majd gyorsan lerakta.

Elena nagyon aggódott a Salvatore testvérekért. Damon csak egy hatalmas kérdőjelet hagyott maga után, Stefan meg teljes összeomlással ment el a háztól. Semmi nem tiszta neki, és Klaus sem az. Nagyon nem... A meglepő, figyelmes, kedves viselkedése. A titokzatossága. A nyugtalanító nyugalma. Valahogy nem áll össze a kép a lány fejében, de szeretne már tisztán látni, és szeretné már maga mellett tudni Damont, Stefant pedig biztonságban.

- Már meg is jöttem. - ült le újból az asztalhoz.

- Jöhet a desszert? - csapta össze tenyerét vidáman.

- Abszolút.

- Hozom is. - "hibrid gyorsasággal" elment a desszertért, és már se perc alatt az asztalon volt a gőzölgő sütemény.

- Hűűű..... ennek nagyon jó illata van. Hol tanultál meg főzni?

- Magamtól. Csak gondoltam egyet... " Nekem meg kell tanulni főzni." És neki láttam.

- Perszee. Most tuti blöffölsz.

- Neem. Esküszöm. Pont ezekért a pillanatokért tanultam meg... Hogy örömöm leljem abban, hogy dicsérjék a főztöm, és persze, hogy ízlen annak, akinek főzök..

- Hát nekem ízlik, úgyhogy elérted, amit akarsz. 

- Remélem...

Mikor végeztek a vacsorával, Elena először úgy döntött, hogy két okból megy haza Jeremy-hez. Az egyik, hogy elég furcsa ez a helyzet Klaussal, hogy így édes kettesben.... Kimondottan frusztrált. A másik, hogy hátha még is feltűnik ott Stefan, vagy Damon. A remény még meg volt benne... De egyből másik két okból döntött úgy, hogy mégsem megy sehova. Első ok, hogy Jeremy és Bonnie épp "filmeznek", és nem akart semmit se megzavarni. Második ok, hogy nagy valószínűséggel, jobban átgondolva, ha valamelyik Salvatore előkerül, először nem a lány házához megy, hanem a saját otthonához. Így kénytelen volt továbbra is együtt lenni az ősi vámpírral, de szerencsére aludni még nem kell vele....

- Elmegyek lefeküdni. Jó éjszakát! - felállt az asztaltól, és a lépcső felé vette az irányt, de megtorpant még egy utolsó pár szóra. - Ja... és köszönöm a finom vacsorát. És még valami... Kérhetek tőled egy dolgot?

- Persze. Mondd csak.

- Ha megérkeznének, akkor ébressz fel, rendben? Mindegy, hogy milyen mélyen alszom, de így szerintem még aludni se fogok tudni... De, ha még is elaludnék, és megjönnek, akkor ébressz fel, jó?

- Természetesen. Aludj csak nyugodtan! Reggelre már biztos itthon lesznek.

- Hát...nagyon remélem. Jó éjt... Klaus! - és felindult a lépcsőn.

- Jó éjt!

Klaus szemszöge:

Miután Klaus biztosra vette, hogy Elena bement Damon szobájába, és lehetőleg elaludt, kitűzött célként indult meg a bejárati ajtó felé. Egy halk, de határozott mozdulattal kinyitotta az ajtót, és egy széles, elegendő mosollyal fogadta a küszöbön túl álló személyt.

- Tudtam, hogy kétszer kellett volna megcsinálnom.... Hogy a biztosra menjek. Igen, ez most az én hibám volt... De azért fáradj beljebb! Már számítottam rád.