Elena csak ezt akarta hallani. Semmi mást. Nem akart beletörődni, és elfogadni azt, amit Damon mondott neki azon az éjszakán. Tennie kellett valamit, amivel biztosan megtudja az igazat. Sikerült neki. És nagy teher esett le a szívéről. Az a nagy seb ami akkor keletkezett, ezzel a vallomással együtt forrt össze. Tudta, hogy ha nincs eszénél az alkoholtól, akkor csak is, és kizárólag az igazat fogja mondani. Nem volt szép tőle, érezte, hogy nem fer Damonnel szemben, de meg kellett tennie. Most egyszer magára is gondolt. A saját érdekeit, boldogságát helyezte előnybe, és nagyon jó érzés volt a lánynak. Eddig mindig mások érzéseivel és érdekeivel törődött, de most eljött annak az ideje, hogy magára is gondoljon. Elhatározta, hogy ezentúl boldog akar lenni, és a boldogsághoz vezető út csak egy felé irányul: A mellette ülő férfihoz.
- Én is nagyon szeretlek, Damon! És tudtam, hogy akkor hazudsz. Éreztem. - húzta végig finoman kezét a férfi arcán, majd újból gyengéden megcsókolta. - Gyere! Most már feküdj le te is! Támaszkodj rám, mert járni úgy látszik nem fogsz tudni. - kérlelte keze nyújtásával.
- Ilyenkor? Még korán van. - legyintett egyet a kezével.
- Mi? Körülbelül hajnali 4 óra van. Ne hülyéskedj! Gyere! - kezdte feltápászkodni a vámpírt.
- Jól van. De megy ez egyedü..... - botlott meg a saját lábában.
- Ahha... Látom. Na gyerünk. Hogy tudtam én beléd szeretni? - nevette el magát halkan, majd mosolya kiszélesedett Damonra nézve, és a férfi karjáért nyúlt, hogy áttegye a vállán, és jól megtudjon támaszkodni rajta.
- Úgy, hogy én vagyok Damon Salvatore. Bizony ám! Nem akárki. Damon...Salvatore. - mosolygott vissza a lányra. - Ellenállhatatlan vagyok. - vágott egy huncut vigyort.
- Az tény, hogy nem vagy hétköznapi.... És még enyhén fejeztem ki magam. - nevette el magát megint, majd óvatosan lefektette a sátorba a férfit. Betakarta, bár szükség nem nagyon volt rá, mert az alkohol valószínűleg belülről már meg is gyullasztotta. - Jó éjt, Damon! - nyomott egy puszit az arcára, és mire behúzta a sátor cipzárját, addigra a vámpír már húzta a lóbőrt. A lány hatalmas megnyugvással tért vissza a sátrába, meglepődésére bűntudat nélkül. Stefan miatt kellett volna, hogy legyen, de nem érzett ilyet. Csak boldogságot és örömöt érzett. Jöhetett volna bármilyen rossz hír, ezt az örömöt nem tudná elnyomni benne. Így nyugodtan bemerte csukni a szemét, nem félve attól, hogy a férfit örökre elveszítette.
- Áhhh! - nyújtóztatta ki a hátát Damon. - Jó reggelt mindenkinek! - csatlakozott Stefanékhoz, akik épp reggeliztek az Elena által otthonról hozott praktikus, összecsukható asztalnál. - Farkas éhes vagyok, és ez még semmi, mert szétrobban a fejem. Milyen volt a buli? Mert nekem az egész este kimaradt. Csak az elejére emlékszem, amikor megkaptam a whiskey-m. Most már jobban meggondolnám, hogy kérek-e belőle....
- Jó volt. A végén már azon is röhögtél, ha levegőt vettünk. De, amúgy szórakoztató volt. - vigyorodott el Stefan.
- Akkor semmi izgalmas nem történt? Ohhh! Ezért kár volt berúgnom.
- Szerintem nagyon jó volt. Csodás éjszaka volt, nem igaz? - húzódott mosoly a lány arcára, miközben Damon tekintetét kereste, és meg is találta. Ez a mosoly olyan sejtelmes volt, és ezt a vámpír is észre vette. A férfi próbálta átfuttatni az agyán a tegnapot, de az eleje után kiesik minden. Nem emlékezett semmire. Stefan elmondásából nem történt semmi említésre méltó, de Elena mosolyából nem ezt vette le, és ez a dolog kezdte nagyon kíváncsivá tenni. Mi olyan történhetett, amitől a lány ennyire ki lenne virulva? Elena tekintete is elmondott mindent. Úgy nézett a férfira, hogy még a meleg bizsergés is átfutott a hátán. De hamar elkapta a tekintetét Stefan felé, hogy a mondta második fele már úgy tűnjön, hogy felé irányul. Damont nagyon izgatta ez dolog, mert így, hogy nem emlékszik semmire.....Fogalma sincsen, hogy miket tett, és hogy azokat jól tette-e. Nagyon rossz helyzetben volt, ezért a férfi gondolatában felmerült az, hogy ezentúl meggondolja kétszer, hogy leissza-e magát, vagy sem.
- De. Tényleg nagyon jó volt. - fogta meg Stefan a lány kezét.
- Stefan, majd beszélhetnék veled négyszemközt? - nézett a fiúra komoly tekintettel.
- Baj van? - kérdezte halkan.
- Csak elakarok mondani valamit....
Damon élvezettel a napi véradagját szürcsölgette, de ennek a mondatnak a hallatára felkapta a fejét. Nem éppen jó csengése volt a mondatnak, és a férfinak ettől rossz előérzete lett...
- Magunkra hagynál, Damon? Légszíves! - kérte meg Stefan.
- Persze...
- Köszönöm! Most már mondhatod.
- Stefan, tudod, hogy nagyon szeretlek. És tisztellek téged. Annyi mindenen keresztül mentünk, és ezért akarom, hogy tudd. Nem akarom már tovább magamban tartani, és eltitkolni előled. Jobb vagy te annál, hogy ezt csinál....
- Ne folytasd! Tudom, hogy mit akarsz mondani, és nem érdekel.
A lánynak csak elakadt a szava, és kikerekedtek a szemei.
- Tudok rólad és Damonről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése