Elena vörös, kisírt szemekkel ment vissza a szobába. Bonnie ahogy megpillantotta barátnője arcát, azonnal tudta, hogy nagy baj van. Felállt Stefan mellől, és riadt arccal ment oda a lányhoz.
- Elena, mi baj van?! - kérdezte kétségbeesetten.
- Damon.... Damon.... - zihált a lány.
- Nyugodj meg először, rendben? És mond el, hogy mi történt. - fogta meg támogatóan vállánál.
- Damon feláldozta magát Stefanért. Odaadja a lelkét, hogy Stefan életben maradhasson. Klaus magával vitte... - folytak le könnyei az összeesett, elhalt arcán.
- M-m-m-m...micsoda?!
- Stefan csak akkor maradhat életben, ha egy vérrokon, aki vámpír, átadja a lelkét. Damon úgy érezte, tartozik neki, és lemondott a saját életéről.
- De miért halna meg Stefan? Hiszen megmentettem.. - nézett érthetetlenül Bonnie.
- Azért, mert Klaus boszorkánya félre vezetett téged, engem, mindenkit. Klaus már előre tudta mi lesz, és megszervezett mindent.... Tudta, hogy...Damon bele megy az alkuba.... Bonnie, én nem bírom ki nélküle! - ölelte át szorosan a barátnőjét.
- Tudom, tudom. - simogatta meg hátát. - Kell lennie más választásnak, vagy útnak. Mindig van más lehetőség. - tolta el magától Elenát, és mélyen a szemébe nézett. - Nem engedjük, hogy meghaljon, rendben?
- De, hogy akarod megoldani azt, hogy Stefan is, és Damon is életben maradjon? Stefant csak Damon mentheti meg. Mindkettő nem maradhat életben, Bonnie... Ezt a lehetőséget jobb, ha most kitöröljük.
- Áthívom Caroline-t, hogy figyeljen addig Stefanra, amíg mi kitaláljuk, mi legyen. Kimegyek telefonálni, nehogy Stefan meghalljon valamit... - majd kiment a szobából.
- Elena..... - szólt Stefan.
- Hol vagyok?
- Itthon, Stefan. Itthon. Ne aggódj, minden rendben lesz! - térdelt le mellé. - Fáj valamid? - nyúlt egyik lábához, de a másik elhúzta tőle.
- Nyugi, csak tesztelni akartalak, hogy nem fáj-e semmid.
- Ki vagy? És miért akarsz a lábamhoz nyúlni? - kérdezte hitetlenül.
Elena teljesen kétségbe volt esve. Stefan rosszabbul van, mint gondolta, és olyan sebességgel halad az állapota, hogy ha reálisan bele gondolt, nem volt sok ideje arra, hogy átgondolja mit is lehet tenni. Klaus tisztában van azzal, hogy hogyan rosszabbodik az állapota, így nem fog habozni, és elvégezteti a boszorkánnyal a varázslatot, amivel Damon lelke Stefanba száll. A lány szíve 1000-rel vert, olyan ideges volt, folyt róla a víz. Zsákutcába került, mert egyik irányba se tud menni. Vagy, ha tudna is, akkor semelyik út se lenne a jó választás. Nem mentheti meg mindkettőt. De az egyiküket igen. Választani nem akar, mert annak ellenére, hogy nem szerelmes Stefanba, még szereti, és nem akarja, hogy meghaljon. Viszont Damonba szerelmes, és ha nagyon kéne választania, akkor nem gondolkozna egy percig sem. De Damon nem enged a döntéséből, és ezzel nem tud mit kezdeni. Tudja, hogy a férfi milyen makacs, és ha valamit a fejébe vesz, azt onnan nem lehet kiverni. De valamerre el kell indulnia, nem állhat egy helyben. De mit csináljon? Merre induljon el, hogy az az út a legjobb döntéshez vezessen? Tanácstalannak érezte magát. A helyzet reménytelen volt. Szörnyen érezte magát, és ha most nem tesz valamit, akkor a tragédia ami történik majd, érzéstelenítőként éri majd a szívét. És azután már se szörnyen, se másképp nem fogja érezni magát, mert a fájdalom ami érheti őt, belül megöli majd.
- Jön Caroline? - pattant fel Elena, és kérdezte Bonnie-tól.
- Jön. Mondtam neki, hogy nyitva haggyuk az ajtót, hogy...
- Nem! Nem mehetünk el addig, ameddig ide nem ér. Stefan állapota jelentősen rosszabbodott. Nem tudja ki vagyok, és azt sem, hogy hol van. Így nem hagyhatjuk itt!
- Menj Damon szobájába, és hozz valamit ami hozzá tartozik! Gyorsan, siess! - mutatott az ajtó felé a boszorkány.
Elena rögvest szedte a lábait. Berontott a szobába, felkapta az egyik felsőjét, és rohant is vissza.
- Tessék! De minek kell?
- Megkeresem Damont. És addig, ameddig én megvárom Caroline-t, te elmész oda. Én majd megyek utánad ahogy tudok. - majd kezébe vette a vámpír felsőjét, és elkezdte mondani a varázsigét.
- Az erdőben vannak, ahol a ritulé is volt.
- Köszönöm, Bonnie!
A lány leviharzott a lépcsőn, szinte már beugrott a kocsiba, és száguldott az úton. Tiszta erőből nyomta a gázt, és nem érdekelte az, hogy esetleg észre veszik a rendőrök. Fogalma sem volt arról, hogy ő maga, egy ember, hogyan tudna segíteni ebben a helyzetben, vagy mit kéne tennie, de nem is foglalkozott vele. Csak is az hajtotta, hogy meg akarja menteni Damont. Hogy hogyan az már más kérdés....
Ahogy megérkezett Elena, határozottan lefékezett, kivágta az ajtót, és elkezdett futni. Életében nem futott ennyit, mint most, de nem érezte meg, mert szinte már csak a lábai vezérelték őt. Mintha nem is kéne irányítania őket, nem is kéne megerőltetnie magát, mert maguktól futnak, hogy beérjenek a célba....ahova meg is érkeztek, remélhetőleg még időben.
- Állj! - kiáltotta a lány.
Damon meglepetten fordította meg fejét a lány hangjának a hallatára. Arcára a meglepődöttség, de egyben az öröm is kiült. De ott volt egy kicsi düh is, mert nem akarta, hogy a lány veszélybe sodorja magát miatta.
- Lám-lám! Az erős szerelem. Rég láttam ilyet. Stefan és a te szerelmed nem volt ennyire erős, mint Damon és közted. Az teljesen más volt...
- Kérlek, Klaus. - indult meg feléjük. - Ne vedd el tőlem!
- Ő választott így, Elena. Én csak az egyetlen egy lehetőség megoldását tártam fel, és ő bele ment. Nincs más út.
- Hazudsz! Mint mindig! Aljas vagy, és kegyetlen! Miért akarod tönkre tenni az életem?! Miért akarod elvenni tőlem mindig azokat, akiket szeretek?! Miért nem hagysz végre békén?! - ordította a képébe.
- Elena... Menj most el! Otthon biztonságosabb. - terelte hátra felé a lányt Damon.
- Nem megyek nélküled sehova! - torpant meg a férfi előtt.
- Nem is kell, Elena. De, akkor ha már csatlakoztál, mond el, hogy mi az a másik lehetőség, amivel mindkettőt életben tudod hagyni? Megosztanád velem? - húzta fel kíváncsian szemöldökét a hibrid.
- Tudom, hogy van, Klaus. Nem hiszem el, hogy nincs.
- Miért vagy ilyen biztos benne?
- Azért, mert szeretsz. És ekkora fájdalmat te sem akarnál okozni. És mert, tudod, hogy ha ezt most megteszed, akkor egy örök életre gyűlölni foglak, és még annál is jobban meg foglak vetni, mint eddig. De te ezt nem tudnád elviselni. Szóval, ezért vagyok benne biztos.
- Igen, ez igaz. De inkább viselem el a gyűlöleted, mint hogy másé legyél. Samantha! - rántotta fejét a boszorkánya felé. - Kezdődjék a lélekvándorlás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése